Hogyan készíthetjük fel a legoptimálisabban majd a nyelvvizsgára készülő diákjainkat? A hónapok repülnek, meg kell tudnunk fognunk az időt, hogy kis tartalékot hagyva, sikeresen vizsgázott diákokkal bizonyíthassuk magunknak, a megfelelő stratégia sokat jelent úgy a tanár, mint a diák számára.  

Gyakorló nyelvtanárként pontosan tudjuk, hogy a vizsgákat gyakorta övezi félelem, bizonytalanság. Ezen jelentős mértékben könnyít, ha tanulóink pontosan tudják, mire számíthatnak lépésről lépésre a vizsga során, komfortérzetüket segíti a feladatok sorrendjének, felépítésének, akár módszertani hátterének ismerete: melyik feladatnál használható szótár és miért, melyiknél nem – hogyan kell olvasni, ha a globális szövegértésünket és hogyan, ha a részleteket firtató tudásunkat tesztelik.    

Könnyen kínálja magát a megoldás: teszt, teszt és teszt! Természetesen azonban nyelvi szintre és nem nyelvvizsgára készítjük tanulóinkat, így elsősorban a szinten elvárt készségek biztos, rögzített begyakorlása a cél! Hiszen végső soron a nyelvtanulás célja az, hogy úgy írásban, mint szóban használható, adekvát tudással kommunikálhassanak.

Ehhez a tesztelés csak sokadik lépés, ezt megelőzően folyamatos tanulásra, ismétlésre, elmélyítésre, magyarázatra és figyelő megértésre van szükség, hiszen csak akkor van értelme már mérnünk, az egy-egy nyelvvizsgatípusnál elvárt rutint célirányosan tréningeznünk, mikor a kívánt nyelvtani és lexikai struktúrák már készségszinten lehetővé teszik ennek hatékonyságát.  

A gyakorlófeladatok íve, átgondolt egymásra építése (a receptív – reproduktív –produktív összefüggésrendszeren alapulva) mindig a kommunikatív használatra kell, hogy irányuljon. A nyelvtannál pl. funkcionálisan ez azt jelenti, hogy első lépésben szövegkörnyezetben mutatjuk meg az adott, megtanítandó nyelvtani jelenséget, majd ráirányítjuk a figyelmet az új szerkezetre, ezt követően irányított feladatokkal rögzítjük, hogy aztán kommunikatív kontextusban szabadon használhassuk.  Szókincs vonatkozásában hasonló a képlet: mielőtt használnánk bármilyen kifejezést, célszerű sokrétűen, szövegbe ágyazva (többféle szóval társítva, autentikus hallás utáni szövegekben) megmutatnunk, hogy aztán irányított feladatokkal automatizálhassuk, majd képek, asszociációk segítségével produktaívan készségszinten is használhassuk.

Természetesen elengedhetetlen vissza-visszanyúlni, ismételni, gyakorolni korábbi ismereteket is. Minden egyéb készség fejlesztésénél általánosan elmondható, hogy az első szint a megértésé, a második a tudatosításé, harmadik a rögzítésé. Hogy ez milyen és hány lépésben, milyen stratégiával célszerű, hogy megtörténjen, az a kívánt cél, a szituáció stb. kérdése.  

 Dr. Peres Anna
Kiadói referens